Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége
"Mindenki téged keres"
Mk 1,37
2010. Apr. 20.

Kortársképzõ hétvége

Mindennek elején, Erdei Ildikó megkérte Pataki Adélt hogy szólítson meg temesvári magyar egyetemistákat egy képzési lehetõséget ajánlva, Magyarországon, melyre bejelentkeztünk, 10-en, tekmekesek. Így hát április 16-án, pénteken, ismeretlen vizekre eveztünk, Domaszékre. Mivel az együttlét célja elsõsorban a problémaérzékenység és problémakezelés volt, szeretnénk az ott szerzett élményeinkrõl és érzéseinkrõl ezúttal írott formában is beszámolni.
Utunk során nem leplezhettük kíváncsiságunkat és izgalmunkat, robogtunk az ismeretlen, azonban vonzó cél felé.
Megérkezésünkkor érezni lehetett az épület és csoportok szeretetteljes hivogatását. A kolozsvári Keskeny Út közösség és a szegedi SZETITEL csoport 10 fõs csoportunkkal bõvült.
Kisvártatva kezdetét vette a játékos ismerkedés a csoportokkal és vezetõkkel, a néhány napig otthonunkat nyújtó épülettel. A vihart elõidézõ és elkergetõ feladat, ezt követve a kígyózva bebarangolt mindenki arcára mosolyt csalt. Ezt az eseményt tetõzte Plesi érkezése, aki megnyerõ személyiségével és játékos, zenés feladataival egybõl belopta magát az emberek szívébe. Általa betekintést nyerhettünk a zene és hangszerek világába.
Szombatra virradva újúlt energiával és új élményekre szomjazva vettünk részt a reggeli áhitaton, melyet a református lelkész tartott, majd külön-külön mindhárom csoport vezetõikkel élen munkához látott.
Judit, Lajos és négy szegedi fiatal közös erõvel arra törekedett, hogy mind alkalmassá válhassunk olyan kapcsolatok kialakítására, amelyben a párbeszéd, az együttmûködés, az egymásrafigyelés teremti meg a segtségnyújtás lehetõségét.
Egy érzékenyítési feladattal indítottunk, lehunyt szemmel idegen kezek érintése felé indultunk, melyek egyesekbõl zavartságot vagy kellemes érzést váltottak ki. Ezt követte egy rövid bemutatkozás, melyben növény, állat és jármû tulajdonságaival kellett jellemeznünk magunkat. A házirend közös megfogalmazása után kezdetét vette egy szituációs játék, melynek során mind bárány szerepbe bújhattunk. A csapatbatartozásra való törekvés, a kint ólálkodó farkastól való félelem, és tétova állapot mindenkit a karám keresésére sarkallt.
Egy újabb szituációs játék során \'\'vak vezet világtalant", próbára tehettük önmagunkat és vezetõink érzékenységét, leleményességét, és néhány esetben türelmét is. A segítségnyújtásnak nem elegendõ feltétele a cselekedet, ahhoz, hogy hatékonyan járjunk el a segítségreszoruló szükségleteinek ismerete a legfontosabb.
Vacsora után következett a csoportok bemutatkozása. A sorrend felállítása, labdák kézrõl-kézre adogatása a nagycsoport összetartásáról tanúskodott. A SZETITEL csoport prózai elõadással remekelt, a kolozsvári református közösség szelídségével és szeretetével varázsolt oldott hangulatot, míg mi, a temesváriak egy képsorozat levetítése után tánccal bírtuk mozgásra a teremben tartozókat. Az este kötetlen együttléttel folytatódott, és egyre csak rövidült.
A segítségnyújtás legkézenfekvõbb technikáit egy újabb szituációs játék alkalmazásával élhettük át. Ahhoz, hogy valakit kizökkentsünk magábaforduló állapotából, türelmesnek, határozottnak kell lennünk. Nem is gondoltunk milyen felelõsségteljes munka egy elkeseredett ember életébe pozitív változást bevezetni és egyben milyen felemelõ érzés a segítségnyújtás által kiváltott kontaktus.
A nagycsoportos kiértékelés során a pozitív és negatív érzéseket, élményeket az általunk megrajzolt jéghegy vízfeletti és alatti kételyek, az egymásra irányuló figyelem, törõdés segítségével felszínre jöhettek.

 

                                                     Jóo Csilla és Suppini Noémi

« Vissza 

Program

  • Minden hétfõ este találkozunk 20:00-tól találkozunk a kolostorban.

  • Kiemelt programok:
  • Nov. 6-8. Kirándulás.
  • Nov. 9. Barazsuly István  - Hol a határ?
  • Dec. 11-13. Lelkigyakorlat

Képgaléria

Linkek